国立広島・長崎原爆死没者追悼平和祈念館 平和情報ネットワーク GLOBAL NETWORK JapaneaseEnglish

Select a language / Magyar nyelv (Hungarian・ハンガリー語) / Video testimonial (Megnézem a videót)
HIROTA Ecuko (HIROTA Etsuko)
Nem Nő   Életkor az atomtámadáskor
A felvétel ideje 2003év 10hónap 9nap  Életkor a felvétel idején 61 
Tartózkodási hely a bombatámadás idején Hirosima(Távolság az atombomba hipocentrumától:0.8km) 
Tárhely Hirosimai Atombomba Áldozatainak Nemzeti Béke Emlékcsarnoka 
Szinkron/
Felirat
Felirat 
Hirota Ecuko a katasztrófa idején 3 éves. Takadzsó városrészben tartózkodott, 800 méterre a detonáció hipocentrumától. Súlyos égési sérüléseket szenvedett, és egy folyóban hűtötték le felhevült testét. A sugárbetegség mind a mai napig érezteti hatását.

【A robbanás előtti lakóhely és a család】
Hirosima megye, Hirosima városában Takadzsó városrészben éltünk, de már nem emlékszem a pontos címre. A Béke Emlékcsarnok parkjától úgy 800 méterre lehetett. Szinte rögtön ott volt, ahogy átmentünk az Aioi hídon. Ma már más neve van a városrésznek, de ott laktunk. Apám, anyám, nagyanyám és a 3 nővéremmel együtt 7-en voltunk a családban.

【Családi vállalkozásunk a katasztrófa idején】
Éttermünk volt, és azon a bizonyos napon apám azt mondta, hogy elmegy segíteni a többieknek a kitelepítésben. Elindult otthonról és az üzletébe tartott, amikor megtörtént a katasztrófa. Soha nem akadtunk a nyomára. A nagyanyám és a középső nővérem akkor már elmenekült Akigun, Fucsú negyedébe.

【A becsapódás pillanata A szörnyűség átélése 3 évesen】
Augusztus 6-án otthon voltam a szüleimmel. Miután apám elindult az üzletébe, szinte azonnal megtörtént a robbanás. Ekkor én 3 éves voltam és arra jól emlékszem, hogy kijöttem a mosdóból és balra fordultam. Utána már semmire sem emlékszem. Anyám a bejárati padon feküdt. Amikor villant egyet, mint a vaku fénye, anyámnak még annyi ideje sem volt, hogy bemenjen a nappaliba, azonnal maga alá temette a ház. Anyám látta, amint átrepülök a melléképület egyik szobájába, ahol a legidősebb nővérem is volt. Ezt követően a nővérem a hátára vett és elvitt az Aioi hídhoz. Ott bevitt a hátán a folyóba. Akkor éppen anyám a ház alá szorulva mozdulni se tudott. Látott egy kis fényt, ezért odakúszott és kinyújtotta a kezét. A szomszédok segítették le róla a farönköket. Azt tanácsolták anyámnak, hogy próbáljon kibújni, mert nem lesz nagyobb a kijárat. Anyám valahogy kimászott, de a teste tele volt sérüléssel. A feje is megsérült és a talpát is átszúrta egy 15 centis szög. Mégis a keresésünkre indult. A töménytelen vértől is meg akart szabadulni, ezért az Aioi hídhoz ment, és ott talált ránk a vízben. A nővérem átadott engem az anyámnak. Mindhármunknak megégett a keze és a lába is. Emiatt nagy fájdalmaim lehettek, amikor anyám átölelt.

【Az átélt borzalmak Anyámtól hallott visszaemlékezések alapján】
A folyó vize lassan barna, majd végül piros lett, egyszerűen vérvörössé változott. Nem is volt hideg a víz, inkább langyos fürdővízre hasonlított. Ebben a folyóban volt szinte az összes halott, sebesült és megégett ember a környéken. Akik a folyóban lelték a halálukat, azokat a parton árkokba helyezték, lelocsolták olajjal és elégették. Itt is, ott is égtek a tetemek. Akik talpon maradtak, azok mind anyaszült meztelenek voltak, még a nemüket sem lehetett megállapítani.  Anyámnak a földön nyöszörgők elkapták a lábát, és vízért könyörögtek, de valami azt súgta neki, ha megitatja őket, az végzetes lehet. Ezért csak annyit mondott, mielőtt elment, hogy mindjárt jönnek a katonák, várjanak türelemmel. Az Aioi híd környéke egyszerűen maga volt a pokol, semmi nem volt ott, csak a felperzselt pusztaság. Egymást érték a tetemégetések. Akin nem tudtak segíteni, állítólag azt is a gödörbe vetették és elhamvasztották.

【Az atomrobbanás utáni terápia】
Egy szobába fektettek, majd egy nap múlva megjelentek a csontkukacok és a muslicák, a legyek is elözönlöttek, annyira büdös volt. Még a kertben is érezni lehetett az elviselhetetlen testszagot. Se a nagyanyám, se a testvéreim nem hitték, hogy újra egészségesek leszünk. Mindent megpróbáltak, de semmi sem segített, ezért azt hitték, hogy elveszítenek bennünket. A penicillin injekció után viszont egyre jobb lett az állapotunk. Az égési sérülések után sem keletkezett keloidos heg rajtunk. Most a kezemen, a lábamon és az arcomon sincs sebhely. Nagyon sokat javult az állapotom. Ha nem kérdeznek rá, már nem is látszik, hogy itt egy kicsit más színűbb a bőröm. Anyámon sem volt keloid. Szinte egyszerre fogyott el a pénzünk és lettem jobban. Abból a pénzből gyógyítottak meg, amit apám a nevemre félretett. Egy seb sem maradt rajtam. Ha nem beszélünk róla, senki nem mondaná meg, hogy én Hibakusa vagyok. Sötét a bőröm, és gyengébb fizikumú vagyok, de külsőleg teljesen átlagos a kinézetem. A nagyanyáméknak és az anyámnak köszönhetem, hogy így felépültem.

【A robbanás okozta panaszok】
Fejfordításra erősen hullani kezdett a hajam, a fésűn csomókban lógtak a hajszálaim. Minél többet fésültek, minél jobban mozgattam a fejem, annál ritkább lett a frizurám, és végül teljesen megkopaszodtam. Úgy gondolták, hogy örökre csupasz fejjel maradok, ezért mindig sapkát húztak rám. Ki nem állhattam a sapkát, ezért mindig levettem. 5 éves korom körül kezdett visszanőni a hajam. Amikor elkezdtem az iskolát, akkor már volt némi hajam. Anyámnak ekkor még mindig hullott a haja, ezért fenyőleveleket kötött csomóba, és azt mondogatta, hogy meg kell nyitni a pórusokat, különben a hajszálak nem nőnek ki, ezért szinte állandóan szurkálta a fejét a tűlevelekkel. Ilyenkor a feje tiszta vér volt.

【Anyám halála】
Az idén lesz 16 éve, hogy az anyám végleg itt hagyott. Többféle szívbetegségben szenvedett, volt billentyűelégtelensége, koszorúérgörcse és infarktusa is, a mája és szinte az összes belső szervére nagy hatással volt a katasztrófa, de végül a szíve vitte el.

【Anyámtól hallott történetek】
Anyám amikor közönség előtt beszélt az atombomba robbanásról, a rettegésről, az égési sérülésekről és a sok szenvedésről, akkor én még kisgyerek voltam, ezért nem tudtam segíteni, de én is elmentem az összejövetelekre, hogy meghallgassam anyám történeteit, de néha külön is megkértem, hogy meséljen nekem a szörnyűségekről. Iskolás koromban nagyon gyenge fizikumú voltam. Az iskolában nem tudtam egyenesen ülni, mindig feküdtem a padon, amikor tanultunk. Egyszer kórházba is küldtek kivizsgálásra. Akkor jeleztem, hogy atombomba áldozat vagyok. Miért dobták le az atombombát? A sérülések után lehet családom, meddig élhetek stb.? Annak idején kezdtem ezekről anyámmal sokat beszélgetni. Mi is az az atombomba? A katasztrófát elszenvedettek (Hibakusák) állapotát megismerve és anyám történeteit a szívembe zárva mind a mai napig tevékenyen részt veszek a Hibakusa mozgalomban. Anyám gyakran mondogatta, hogy nem szeret erről beszélni, mert ahányszor visszagondol rá, könnybe lábad a szeme és elcsuklik a szava. De mindig arra gondolt, hogy ha felnövök, talán én is részese legyek a Hibakusa mozgalomnak, ezért beszélnie kell. És akkor talán hasznát veszem, amit tőle hallok. Az alsó középiskola után úgy 15-16 éves lehettem, amikor azt hittem, soha nem mehetek férjhez. Ha megtudják, hogy Hibakusa vagyok, akkor biztosan mindenki ellenezni fogja a házasságkötést. Ha férjhez is mennék, azt vágnák a fejemhez, hogy a születendő gyermekemnek nem lesz ujja, szeme vagy füle. Ezt hallva gondoltam arra, hogy életem végéig magányra vagyok ítélve. Amikor 8 éves voltam, anyám nem akarta, hogy hátrány érjen amiatt, hogy betegesek vagyunk és félig árva vagyok, ezért az etikett elsajátítása és egészségmegőrzés céljából japán táncórákra kezdett járatni Hirosimában.  Én kedveltem a művészeteket, ezért mind a mai napig szívesen és lelkesen foglalkozom a tánccal.

【Az atombomba káros hatásai】
Mivel a sorsdöntő pillanatban balra fordultam, az égési sérülésem miatt a bőröm színe a bal kezemen és lábamon más árnyalatú. A jobb oldalam is megégett, de a bal oldalam bőre foltosabb. A hasamon, épp a köldököm magasságában, övszerűen látszik 3-4 keloidos heg. A ruha eltakarja, és nem is olyan furcsa sebhely. Az arcommal is balra fordultam, de a bőrömön ez nem látszik. A bőröm télen-nyáron sötétvörös színű, soha nem fehéredek ki.

【A házasságra gyakorolt káros hatások】
Mivel én és a családom is Hibakusa volt, a férjem apja, húgai, bátyjai illetve a rokonsága is ellenezte a házasságunkat, mondván, hogy találhat magának bőven egészséges lányt a környéken. Idős szomszédjaim megkérdezték tőlünk, hogy akkor is egybe akarunk kelni, ha a szülők és a testvérek ellenzik. Erre a férjem azt válaszolta, hogy történjen bármi, akkor is elvesz.  Végül összeházasodtunk, de amíg nem született gyermekem, addig nem készült házassági anyakönyvi kivonat.

【Az atombomba iránti gyűlölet】
Nem szeretném, ha újra ledobnák az atombombát. Nem szabad hagyni, hogy Hirosima és Nagaszaki történelme megismétlődjön. Csak azt kívánom, hogy legyen béke a világon és Japánban. Sose legyen többé háború. Nem szabad engedni, hogy újabb Hibakusák szülessenek. Bőven elég volt a hirosimai és nagaszaki áldozatok szenvedéseiből. Azt kívánom az unokáimnak és a lányaimnak, hogy soha ne tudják meg mi az a háború, ne használjanak nukleáris fegyvereket és legyen világbéke.

 

Fordító : WAKAI Bernadett, WAKAI Karin
Lektor : WAKAI Seiji
Fordítási koordinátor : NET-GTAS(Network of Translators for the Globalization of the Testimonies of Atomic Bomb Survivors) 

 

Tilos a honlapon szereplő fényképek és szövegek engedély nélküli felhasználása, másolása.  
HOMEに戻る Top of page
Copyright(c) Hiroshima National Peace Memorial Hall for the Atomic Bomb Victims
Copyright(c) Nagasaki National Peace Memorial Hall for the Atomic Bomb Victims
All rights reserved. Unauthorized reproduction of photographs or articles on this website is strictly prohibited.
初めての方へ個人情報保護方針
日本語 英語 ハングル語 中国語 その他の言語